Üdvözöljük

    Szeretettel köszöntjük az Egerbaktai Hegyközség honlapján. Reméljük, hogy ezeken az oldalakon keresztül megismeri kis közösségünk életét, örömeit és gondjait, és olyan örömmel fogja ezen oldalakat olvasni, mint amilyen gondossággal mi azt készítettük.

    Mostanság egyre nehezebb napokat élnek a történelmi és nemzeti értékeket az EU-s közigazgatási rendszer közepén is megőrizni próbáló tipikusan magyar specialitásnak számító hegyközségek. Az olyan kis hegyközségek, mint amilyen az Egerbaktai is a létükért, a működésükért küzdenek. Hasonlóan a többi kollégánkhoz, gyakorlatilag „szerelemből közigazgatunk”, olyan tiszteletdíjak mellett, amelyek a költségeink fedezésére sem elegendőek. Egyszemélyben, igazolunk, határozatokat hozunk, könyvelünk, rendezvényt szervezünk, terepbejárunk, kalapolunk a járulékokért, adatot szolgáltatunk, képzéseken és gyűléseken veszünk részt, tájékoztatókat tartunk, és valamiből próbálunk úgy megélni, hogy az egész folyamat ne menjen a család, a barátok és persze az egészség rovására.

    Sokszor elgondolkodom azon, vajon ilyen körülmények között hányan adták fel az elmúlt években (vajon van-e erről valamilyen statisztika) és mi hajtja előre a maradókat. Nem vagyunk irigyek a nagyokra, még akkor sem ha nekik könnyebb. Egyrészt nekik is megvan a maguk bajuk, másrészt pedig mi kicsik is megtehetnénk bármikor, hogy kilépünk a mókuskerékből. De a mókuskerék éppen azért mókuskerék, mert nem tud belőle kilépni az ember.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy hegybíró lehetek és úgy gondolom, hogy nagyon sok kollégám nevében állítom ezt. A magyarországi hegyközségek a 1800-as évek elején már megelőzték korukat, hiszen egy eltérő társadalmi szerkezetű világban alkottak önálló közösséget. Minden korban az adott kor, társadalom és az ellátandó feladatok mértékéhez igényeihez igazították a hegyközségek alapításánál előírt kötelező területminimumot. Lehet, hogy csak a globalizáció érte utol a hegyközségeket, vagy csak az a mondás nem állja meg a helyét, miszerint nincs olyan szekér amelyikre ne lehetne még pakolni, nem tudom. 1994-ben nem sejthettük, hogy 80-100 hektár szőlő mire lesz elegendő, sem azt, hogy a feladat mennyivel nő, azt meg végképp nem, hogy az apanázs mennyivel csökken mára. A járulékok pedig, hasonlóan a jegenyefákhoz nem nőhetnek az égig, hiszen mi pont azokért vagyunk, akikből élünk.

    A helyzet rossz, de nem reménytelen. A kicsik felett Demoklész kardja szerűen lebegő 500 hektáros határ, már évek óta lebeg. Kőkeményen beköszöntött a méretgazdaság és a költséghatékonyság korszaka a mi köztestületeink életébe is. Értem a furcsa matematikát: ahol a hegyközségenként számított egy meg egy forint az egy közös (bocsánat kör-) hegyközségben rosszabb esetben is csak másfél. De akkor sem hiszem, hogy egy közösség önrendelkező képessége kizárólag az anyagi helyzetén múlik. Most, amikor turbó fokozatba kapcsolt a vidékfejlesztés, anyagi megfontolásból ismét centralizálunk, a kötelező egyesüléshez kötődő régi sebeket felszakítva, azért, hogy olcsóbban gyárthassunk több igazolást mint valaha.
A megszüntetett vasúti szárnyvonalak helyett, lehet busszal közlekedni, de az Egerbaktai szüreti felvonulást nem lehet Szomolyán megrendezni. Persze tudom. A hegyközség közigazgasson, a hegybíró igazoljon és ne rendezvényeket szervezzen, ráadásul ha nagyon kell az a felvonulás akkor úgyis meglesz valahogy. De a régiek szerint a közös munkától nincs nagyobb összefogó erő, a hegyközség pedig éppen a közösen dolgozókat fogja össze, sok településen egyedüli civil beütésű testületként, vagy ahogyan a tudósok hívják: társadalmi tőkeképző tényezőként.

    Nagyon szomorú leszek, ha a kard lesújt, és nem is akarok ott lenni. Nem bírnám elviselni, ha annak a szétrombolásában kellene segédkeznem, amit hatalmas áldozatok árán jószándékból építettünk fel, nem tudnék a sokat próbált szőlőmíveseink szemébe nézni.

A hegyközségünknek nincs közvetlen internet elérése, fax készüléke, de még vezetékes telefonja sem. De van honlapja, irányítótáblái, szüreti felvonulása, borversenye és ha az Isten is megsegít, akkor van jövője !