A szőlőtermesztés története
A fellelhető írásos dokumentumok alapján megállapítható, hogy a „régi időkben” az egerbaktai emberek lényegében nem foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A mezőgazdasági munkából élők inkább az állattartásból, kalászos és takarmánynövény termesztéséből, fakitermelésből szereztek jövedelmet. Az egri szomszédság és az ott meghonosodott tradicionális szőlőtermesztés azonban közel hozta a szőlőkultúrát a faluhoz. Az „egri embertől” ugyanis el lehetett lesni a művelés fortélyait, s ennek következtében a falu határában először, valószínűleg a Mukilápa déli oldalait (lásd dűlőtérképünket is) telepítették be baktai szőlőmívesek.
A szőlőtermesztésről szóló első írásos beszámolók 1744 tájáról maradtak ránk. 1760 körül, egy sűrű bozótos és tövises rész megtisztításával már újabb területeket vontak be a szőlőtermesztésbe. Ennek emlékét őrzi ma a Töviskes völgy földrajzi elnevezés, illetve hegyközségünk Töviskes nevű dűlője.
Az 1800-as évek végéig folyamatosan növekedett Egerbakta térségében a szőlőterület, de az 1800-as évek végén filoxéravész Egerbaktát is elérte, hatalmas pusztításokat okozva az ültetvényekben.
A II. világháborút követő években az Egri Állami Gazdaság telepített szőlőt a falu határában és létesített fióküzemet a községben. Ezidőtájt készült a falu Bátor felé eső határában a mintegy 20-30 riolittufába vájt pince is. Később a MÁP Eger-Gyöngyösvidéki Üzeméből szerveződött üzemegység még gyümölcsös telepítésére is vállalkozott. Az Egri Pincegazdaság átalakulása Egri Borkombináttá, valamint a piac bővülése szükségessé és lehetővé tette a szőlőtermő terület növelését Egerbaktán is. Az Egerszóláttal közös Ho Shi Minh Termelőszövetkezet koordinálásával megközelítőleg 10-10 ha kékfrankos és zengő fajtájú szőlőt telepítettek 1980 és 1985 között. Az össztermőterület növekedéséhez hozzájárultak az ún. hobbitelkek kiparcellázása révén lezajlott „házi” telepítések is. Így a &undefined;90-es évek elejére Egerbakta határában már mintegy 70 hektárnyi területen műveltek szőlőt.
A 2002-ig jó ösztönzéssel bíró telepítési támogatások és a borpiac rendeződésének reménye erőteljesen fokozta a telepítési kedvet, így a szőlőterület bővülése, a telepítések következő nagyobb hullámával, az ezredforduló táján indult meg. 2002-ig 50 hektárt meghaladó mértékű szőlőtelepítés történt, így gyakorlatilag 20 év alatt megduplázódott a hegyközség területe, elérve a mai 120 hektáros értéket.
Az új telepítések révén korszerű művelési formák és eddig a hegyközség területén clenyésző mértékben jelenlevő (Blauburger, Merlot, Pinot Noir) vagy teljesen új (Sauvignon Blanc, Tramini) fajták jelentek meg.